St Bernardus Tripel

St. Bernardus Tripel 10,0

    A St. Bernardus egy családi sörgyár a belgiumi Watou városában. Legfőbb különlegessége, hogy a komlót a gyár melletti területen termesztik, ezt használják fel a sör készítéséhez. Maga a gyár nem tekint vissza különösebben hosszú múltra, de ez úgy tűnik, hogy a jó sör készítéséhez nem is feltétlenül szükséges kellék. Apátsági sör, de persze már nem apátok készítik, mindössze a gyár alapításában, illetve a sör főzésében vesznek részt a szerzetesek, valamint a névadó is egy apát.

    A St. Bernardus Tripelje egy, a kategóriájában átlagosnak mondható 8%-os alkoholtartalommal bír. A Tripel ugye az erős sör kifejezése, ezt azért is írom, mert sokáig azzal a tudattal voltam, hogy a tripel készítéséhez háromféle gabona szükséges. Ez nem így van, a Tripel kifejezés valahonnan a Németalföldről származik és a felső erjesztésű, erős sörök gyűjtőnevévé vált.

    A dizájn a minimalista stílust követi, a címkén nem zúdítanak ránk mindenféle haszontalan információt, a lényeg a Tripelen van, illetve a márka neven, mellette a mosolygó (talán már besörözött) apáttal, sörrel a kezében. A kupakra is odafigyeltek, külön van mindegyik sörüknek készítve, ezen természetesen a tripel felirat van. Összetevőkben, maláta, komló, illetve cukor van, ez utóbbit valószínüleg az utóérlelés során adják hozzá, hogy növeljék az alkoholtartalmat. A procedúráról magáról sokat nem lehet megtudni, elég annyi hozzá, hogy hordóban történik az érlelés.

    Bontáskor nagyot szusszan, óvatosan töltve is iszonyúan habzik és a habja szinte meg sem akar szűnni. Meglehetősen sok idő után beáll egy fél centis rétegre és azt ivás végéig tartja. A színe aranysárga, és mivel szűretlen, nem áttetsző. Az illata nagyon kellemes, édeskés, gyümölcsös jegyekkel, ráadásul igen intenzív. Az íze ivás közben édeskés, gyümölcsös, természetesen csak annyira, mint amennyire egy sörhöz illik, kellemesen összekeveredik a malátával és komlóval. Az alkohol, annak ellenére, hogy magas, nem érződik ki belőle külön, szépen összhangban van a többi ízzel. A korty végén aztán marad egy nagyon kellemes, diszkrét kesernyés íz, kevés gyümölcsös jeggyel fűszerezve.

     És akkor még egy másik különlegességet is megemlítenék, ugyanis a St Bernardus Tripel-je volt az 50. sör, amiről blogban lejegyeztem a véleményem. Így utólag bizton állíthatom, hogy érdemes volt ezt választani erre a jubileumra.

Pontszámok:

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10