Westwleteren 12

Westwleteren 12 10/10 

    A Westwleteren 12 az azonos nevű sörfőzdében készül, amit a belgiumi Vleteren városában található Saint Sixtus szerzetesek készínenek 1838 óta. A sörfőzde, több szempontból is érdekes és különlegesnek számít. A sört kizárólag az apátság fenntartására készítik, ami sem a trappista, sem az apátsági sörök között nem ritka dolog, ellenben ők nagyon korlátozzák a sörük mennyiségét. Ez nem több, mint 60.000 rekesz sör évente. Ezekhez a sörökhöz is igen körülményes hozzájutni, ugyanis az apátság kizárólag magánszemélyeknek ad el, mégpedig közvetlenül. Kereskedelmi forgalomba egyáltalán nem kapható, legalább is hivatalosan, ami van, az szürke vagy feketepiacos. Ezenkívül minden sörük címke nélküli, a kupakra nyomják rá a kötelező dolgokat. 

   A 12-es a legsikeresebb sörük, több díjat is nyert és igen sok sörfogyasztó a kedvenc söreként nevezi meg ezt a típust. A sör maga Trappista, ezt az üvegen lévő domborulatból tudhatjuk meg, azonban a kupakon ez már nem szerepel. Természetesen hivatalos trappista sörnek számít, de ez csak a rekeszek oldalán jelenik meg. Dizájnról nagyon nincs mit beszélni, bár azért a piciny kupakra adtak és ha bolt polcán lenne a sör pont azzal hívná fel magára a figyelmet, hogy nincs rajta címke. Összetevőiben árpamaláta, komló, víz, cukor és karamell, alkholtartalma 10.2%. Bontáskor kicsit szisszen, igaz a kupakra is igen vigyáztam, ellenben a habja óvatos öntésre is szépen fejlődik, nagyon apró szemű és igen tartós is. Illata kellemes, gyümölcsös, picit édeskés. Íze ivásra először édes, majd fokozatosan erősödik egy csípős érzés, ami lassan átmegy egy keserűbe. A korty lenyelte után olyan érzése van az embernek, mintha a sör egyszerre lenne édes és keserű is. Közben pedig a kávés, keserűcsokis zamatoktól kezdve az aszalt gyümölcsig mindenféle aroma megjelenik. És mindez a korty lenyelése után is igen sokáig megmarad, leginkább az agyunkban, mintsem az ízlelőbimbóinkban.

Pontszámok:

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Zirci Apátsági Búza

Zirci Apátsági Búza 8,2/10  

     A Zirci Apátsági söröket a hasonló nevezetű manufaktúrában készítik, mégpedig 2015 óta, feltámasztva az apátsági sörfőzés hagyományait, ami a Zirci Kolostorból ered, 1735 óta. Ennél többet a manufaktúra nem is árul el magáról, a szép, ám tartalomban viszonylag szegényes honlapján.

     A Zirci Apátsági Búza dizájnja érdekes, kék színű alapot kapott, erről sok minden eszembe jut, de a búza semmiképp sem, ettől függetlenül a címke igen ízléses, köszönhetően a mindössze fehér színnek, amivel a feliratok, illetve a díszítések nyomva vannak. Összetevőiben a víz, árpa és búzamaláta, narancshéj, komló és élesztő találhatóak, alkoholtartalma 5,3% és kiszerelését tekintve mi más lenne, mint szűretlen.

    Bontáskor szépen szisszen, a habja nehezen fejlődik, nagy szemű és igen hamar elillan. Illata közepesen intenzív, malátás, édeskés nagyon enyhén banános is. Íze ivás közben édesnek hat, pici csípősséggel és nagyon enyhe keserűséggel, illetve a jellegzetes, fanyar búzasör aromával fűszerezve. Utóízében picit édes, picit savanykás és egy pici csípősség marad a szájban. Maga a sör inkább érződik egy desszert sörnek, mintsem üdítő búzasörnek.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 5
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 8

Zirci Apátsági Belga

Zirci Apátsági Belga 8,6/10 

   A Zirci Apátsági söröket a hasonló nevezetű manufaktúrában készítik, mégpedig 2015 óta, feltámasztva az apátsági sörfőzés hagyományait, ami a Zirci Kolostorból ered, 1735 óta. Ennél többet a manufaktúra nem is árul el magáról, a szép, ám tartalomban viszonylag szegényes honlapján.

      A Belga egy félbarna Ale, aminek az alkoholfoka 6%, összetevőiben "autentikus" cuccok találhatóak, ami pontosan mit takar nehéz rájönni, mivel lehet autentikus belga, de autentikus zirci is vagy csak simán árpamaláta, komló, víz, de tulajdonképpen mindegy is. A dizájnja nagyon menő, amolyan "Dark" stílust kapott, igaz a stílus és az apátsági kevésbé fér össze, na de ez meg kit zavar. A kupak a címert itt is megkapta, akár a többi Zirci Apátsági-nál.

    Bontáskor nem szisszen nagyot, a habja is kevésbé fejlődik fel, ami van az is meglehetősen nagy szemű és igen hamar el is illan. Illata enyhe, kicsit malátás, gyümölcsös, édeskés. Íze ivás közben kellemes, aszalt gyümölcsös, kellően csípős, javarészt a szénsavtól, illetve az alkoholtól is, ami igen jól illeszkedik az összhatásba. Utóízében kellemesen keserű, amolyan, pörkölt diósan, kávésan, kicsit stoutra emlékeztetően.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 6
• Illat: 8
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9

Floreffe Tripel

Floreffe Tripel 9,6/10

     A Floreffe Tripel egy felső erjesztésű világos sör, amit a belgiumi Lefebvre sörgyár készít. Magának a sörgyárnak a története egészen 1876-ig nyúlik vissza, ekkor alapította a névadó Joseph Lefebvre. A világháborúk mint sok más sörgyárat ezt is megviselték, ellenben mindekettő után lábra álltak és ma is családi sörgyárként működnek. Ők készítik a Floreffe márkanév alatt futó apátsági söröket is többek között.

    A Tripel dizájnja szép, a sörgyár neve, Floreffe apátság címere, illetve a rajzolt épületegyüttese díszíti a címkét, a kiszerelés 0.33-as belgás, illetve a kupakon is Floreffe címere található. Összetevői között a maláta, komló, víz illetve cukor szerepel, alkoholtartalma 8%.

   Bontáskor nem szisszen nagyot, ellenben a habja nagyon szépen fejlődik, apró szemű, krémes és igen tartós is. Az illata intenzív, édeskés, aszalt gyümölcsös, azon belül is leginkább almás. Íze édeskés és akár csak az illata ez is picit aszalt gyümölcsös. Utóízében megjelenik némi csípősség az alkoholtól, ami azonban egyáltalán nem érződik, pedig igen magas az aránya, majd pedig az egész egy kesernyés zamatba vált át, némi gyümölcsösséggel kiegészülve.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9

Benediktiner Weissbier

Benediktiner Weissbier 9,4/10

    A Benediktiner Weissbier egy német világos búzasör, ami egy benedekrendi apátsághoz tartozó recept alapján készül, természetesen, mint sok más hasonló apátsági, már ez sem kolostorokban, hanem egy privát sörfőzdében, nevezetesen a Lich Privatbauerei-ban. Maga a sörfőzde egyébként a Bitburgert is forgalmazó konszernhez tartozik, így a nemzetközi forgalmazása is megoldott.

   A dizájnja kísértetiesen hasonlít sok másik hasonlóan apátsági sörnek beállított termékhez, mintha csak a német barátok összebeszéltek volna. A kiszereléssel egyébként minden  a legnagyobb rendben, a címkén a domináns a sárga szín, ez sejteti a sörösüveg tartalmát, ami  természetesen, jó német szokás szerint, fél literes és visszaváltható. A kupak is díszített, tulajdonképpen a címke egy kicsinyített mása a névvel és a söröskupás apáttal. Összetevőiben a német tisztasági törvényt (manapság mi mást) követve árpa és búzamaláta, komló, víz és élesztő szerepel, alkoholtartalma 5,4%.

   Bontáskor szépen szisszen és meseszép, kemény habja képződik, ami mindvégig meg is marad, díszítve a sört a korsóban. A színe szép, mély aranysárga, természetesen picit zavaros, mivel szűretlen. Illata közepesen intenzív, banános, malátás, picit mézes. Az íze ivás közben édeskés, érződik némi banánosság is, nagyon enyhén, illetve kellemesen, amolyan üdítően csípős. Az utóíze az előbb említettek fokozatos enyhülése, illetve a keserűség fokozódása, de csak nagyon kis mértékben. 

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9

St Feuillien Brun

St Feuillien Brun 9,4/10 

       A St Feuillien egy mai napig is családi sörgyárként üzemelő főzde, aminek alapítása 1873-ig nyúlik vissza. Természetesen az üvegen szereplő név az apátságról kapta a nevét, ami Le Roeulx városában volt, de magához a sörgyárhoz az apátoknak semmi köze. Az üzemet folyamatosan fejlesztették az évek során és igen sok féle sört készítenek manapság.

   A Brun egy felső erjesztésű, barna sör, a belga sörökhöz méltón magas, 8,5%-os alkoholtartalomal. A kiszerelés itt is, akárcsak a többi St Feuillien sörnél 0.33-as, természetesen a klasszikus belgás, duci üveg, de ebből az erősebb sörből egyszerre több nem is kell. A címke az alap sárga mellé itt a pirosat kapta meg alsó szegélynek, illetve ugyanezt a színt viseli a kupak is a St Feuillien felirattal. 

    Bontáskor nagyot szisszen és hajlamos a futásra is, úgyhogy érdemes kéznél tartani a poharat. A habja ebből kifolyólag hirtelen fel is fejlődik, ellenben nem túl tartós, igen hamar eltűnik teljesen. Az illata intenzív, pörköltes, gyümölcsös, kicsit alkoholos. Az íze első sorban igen csípős, a széndioxidtól illetve az alkoholtól, bár ez utóbbi külön nem érződik ki. A csípősség mellett azért igen erősen érződnek a belga barna sör jegyei is, a kicsit pörköltes, gyümölcsös, abból is leginkább aszaltos aromák. Az utóíze kesernyés, kicsit pörkölt dióra emlékeztető, illetve enyhén mandulásnak mondható.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 8
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 10

St. Feuillien Blond

St. Feuillien Blond 10/10

    A St Feuillien egy mai napig is családi sörgyárként üzemelő főzde, aminek alapítása 1873-ig nyúlik vissza. Természetesen az üvegen szereplő név az apátságról kapta a nevét, ami Le Roeulx városában volt, de magához a sörgyárhoz az apátoknak semmi köze. Az üzemet folyamatosan fejlesztették az évek során és igen sok féle sört készítenek manapság.

    A Blonde egy felső erjesztésű, világos sör, belga apátsági stílusban készítve, ami a World Beer Awards gold medálját is elnyerte 2010-ben. Összetevőit nem igazán árulják el, minden esetre az biztos, hogy árpamalátát tartalmaz. Az alkoholfoka egy belga sörtől nem meglepően magas, 7,5%-os. A dizájn és a kiszerelés szép, természetesen hagyományos belga stílusú 0.33-as üveg, sárga címke, a címerrel, valamint a kupakról sem feledkeztek meg, az is megkapta az aranysárga színt és a címert, csak a címkétől eltérően ezen nem kék, hanem fehér. 

   Bontáskor szépen szisszen, a habja pedig mese szépen fejlődik fel, finom, selymes takarót képezve az ital tetején és olyan tartós, hogy mindvégig megmarad egy fél centis réteg, míg az ital el nem fogy a pohárból. Az illata kellemes, intenzív, kicsit komlós, kicsit mézes, icipicit gyümölcsös. Az íze ivás közben igen keserű, keveredve egy kis aszalt gyümölcsösséggel, illetve csípősséggel. Az alkohol igen szépen belesimul az összhangba, egyáltalán nem érződik ki külön belőle. Az utóíze a már fentebb említettek kicsit enyhébb változata, ami igen lassan múlik el, kiváltképp a kesernyés zamat.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Trappistes Rochefort 10

Trappistes Rochefort 10 9,4/10

    A Rochefort az azonos nevű belgiumi város apátságában készül. Maga az apátság múltja a 13. századig nyúlik vissza, mai állapotába 1887-ben került, azóta foglalkoznak sörkészítéssel. Mint sok Belga apátság, ők is trappista stílusban főzik a söreiket, nevezetesen három típust, a Trappistes Rocheforst 6, 8 illetve 10-et, ezek közül a 6-os inkább csak belső használatra. A kapacitásuk nem túl nagy, de nem is törekszenek profit növelésre, a bevételből az apátságot tartják fenn, illetve karitatív célokra használják. Receptjeik titkosak, jobbára csak annyit lehet tudni róluk, hogy mindhárom sörhöz ugyanazokat az alapanyagokat használják.

     A Trappistes Rochefort 10-es a legnagyobb alkohollal bíró, a már fentebb említett sörök közül, ami szám szerint 11,3. A dizájnra nem sokat költenek az abbék, nem tartják túl fontosnak, a címke minimalista és sárga is, ami kevésbé adja vissza azt, hogy az üvegben azért egy félbarna sör található. Az üveg visszaváltható általános, a környezet kímélésére is gondoltak a barátok. Némileg a kupak azért ment a dolgon, a kék 10-es szám és a név rajta van, elrakható emlékbe.

    Bontáskor jó nagyot szisszen és hajlamos a kifutásra is, a poharat jó kéznél tartani. A habja ennek megfelelően még óvatos töltésre is nagyon szépen felfejlődik, krémes állagú, kapucsínó színű és nem utolsó sorban nagyon sokáig meg is marad. Az illata meglehetősen enyhe, malátás, aszalt gyümölcsös beütéssel. Az íze az illatával ellentétben már nagyon intenzív, ízgazdag, kesernyés, gyümölcsös, kicsit kávés és rettenetesen érződik rajta, hogy igen magas az alkoholtartalma, igaz külön nem érződik ki az ízéből, hanem jól belekeveredik abba. Az utóíze kesernyés, aszalt gyümölcsös és ebben is felfedezhető némi kávés, keserű csokis aroma.

Pontszámok: 

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 8
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Trappistes Rochefort 6

Trappistes Rochefort 6 7,8/10

    A Rochefort az azonos nevű belgiumi város apátságában készül. Maga az apátság múltja a 13. századig nyúlik vissza, mai állapotába 1887-ben került, azóta foglalkoznak sörkészítéssel. Mint sok Belga apátság, ők is trappista stílusban főzik a söreiket, nevezetesen három típust, a Trappistes Rocheforst 6, 8 illetve 10-et, ezek közül a 6-os inkább csak belső használatra. A kapacitásuk nem túl nagy, de nem is törekszenek profit növelésre, a bevételből az apátságot tartják fenn, illetve karitatív célokra használják. Receptjeik titkosak, jobbára csak annyit lehet tudni róluk, hogy mindhárom sörhöz ugyanazokat az alapanyagokat használják.

   A Trappistes Rochefort 6 mint már írtam a belső fogyasztásra szánt sör, ezért értelemszerűen a három közül ez bír a legkisebb alkoholfokkal, nevezetesen 7.5-el. A dizájnra nem sokat költenek az abbék, nem tartják túl fontosnak, a címke minimalista és sárga is, ami kevésbé adja vissza azt, hogy az üvegben azért egy félbarna sör található. Az üveg visszaváltható általános, a környezet kímélésére is gondoltak a barátok. Némileg a kupak azért ment a dolgon, a piros 6-os szám és a név rajta van, elrakható emlékbe.

    Bontáskor szépen szisszen és az apró szemű, meglehetősen kemény hab szépen felfejlődik és egy bő fél centis rétegben meg is marad az ital tetején. A színe barnás, vöröses és természetesen, mivel az üveg élesztő maradványokat is tartalmaz, picit zavaros. Az illata enyhe, kicsit malátás, hordós. Az íze akárcsak az illat szintén meglehetősen enyhe, icipici malátás, gyümölcsös íz érződik benne, de a domináns a szénsav-alkohol kombója által okozott csípős zamat. Az egésznek van egy pici híg érzete, mintha valami hiányozna belőle. Ez az íz aztán átmegy egy kesernyés, fanyaros utóízbe, amolyan fogat vásolón.

Pontszámok: 

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 7
• Íz ivás közben: 6
• Utóíz: 7

Ename Pater

Ename Pater 10/10

    Az Ename Pater a Roman sörgyár terméke. Maga a sörgyár a legrégebben jegyzett családi sörfőzde Belgiumban, alapítása 1545-ig nyúlik vissza. Mint sok minden mást a második világháború ezt sem kímélte, de sikerült újjá építeniük és jelenleg a sörök széles választékát főzik a gyárban, amit a 14. generáció testvérpára vezet. 

    Az Ename egy belga apátsági típusú sör. A nevét a Schelde folyó partján található városról kapta, ahol valamikor Benedek rendi apátok főztek sört. A Francia forradalom idején az apátságot lerombolták, ma már csak a romjai találhatóak meg. 

    A dizájnja egyszerű, mégis megkapó, a templom ablakát imitáló ikon nem hiányozhat egy apátsági  típusú sör díszítéséből, az arany címkén feketével szedve a név, valamint a World Beer Awards belga típusú aranyérmének a logója, amit a sör 2017-ben szerzett meg. A kupak ugyanezt a díszitést kapta meg. Összetevőiben az árpamaláta, búzamaláta, komló, valamint cukor található, alkoholtartalma 5,5%.

   Bontáskor nagyon szépen szisszen, a habja pedig gyönyörűen fejlődik fel, kemény, apró szemű és annyira tartós, hogy a pohár kiürítésekor is marad még benne egy vékonyka csík. A színe világos aranysárga és természetesen áttetsző, ahogy az egy szűretlen sörtől elvárható. Az illata kellemesen intenzív, édeskés, gyümölcsös, leginkább trópusi gyümölcsök keverékére emlékeztető. Az íze ivás közben, bár az illat miatt azt várnánk, hogy szintén édes, nem az, hanem egyenesen keserű, amolyan selymesen, mégis egész intenzíven, keveredve némi malátás, csípős ízzel, mindez a legnagyobb összhangban. Az utóíze szintén keserű, eleinte a szájüregben, majd a torokban is érezni belőle, illetve az alkohol-szénsav kombinációja által a csípősség is egész sokáig megmarad.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Grimbergen Blanche

Grimbergen Blanche 7,2

    A Grimbergen Blonde egy sörválogatással került hozzám, amiben négyféle sör volt a már említett gyártótól, mégpedig Blonde, Blanche, Rouge és Double Ambrée. Ezek egy igen szép dobozban jöttek és egy, a márka címerével érkező pohár is a csomag tartalma volt. 

    A Grimbergen egyébként egy belga sörmárka, azért márka csak, mivel magában az apátságban, amiről a sör a nevét kapta már nagyon régóta nem készítenek sört. Az apátság 1128-ban volt alapítva és háromszor is leégett, de újra építették, ezért is van a címerében a főnix madár. A Grimbergen márkanevet 1958-ban vette meg egy magánkézben lévő sörgyár, ami később a Heineken csoporthoz került, akik pedig eladták a Carlsbergnek, de magát a Grimberger nevet mindkét cégcsoport használja, előbbi Belgiumban, utóbbi pedig Franciaországban készíti a söröket. A tesztelt sörök a franciaországi gyárban készültek.
    A Blanche egy világos, szűretlen, ízesített búzasör, 6%-os alkoholtartalommal. Összetevőiben az árpa és búzamaláta mellett komló, víz, természetes aromák, glükózszirup és karamellaroma van és igen, így elsőre ez egy sörhöz képest igen soknak tűnik. A dizájnja ennek is nagyon szép, a búza sör fehérségét itt a világos kékkel pótolták, ami inkább egy fagyott víz, hó érzetét kelti. A kupak is ilyen színű, rajta a Főnix madárral, emellett pedig az üveg is dombornyomott.
     Bontáskor kicsit szisszen, ezt így negyedik Grimbergerem után ki merem jelenteni, hogy ezeknek a söröknek ez egy jellemvonása. A habja nem fejlődik fel, olyannyira, hogy el sem tud tűnni, mivel nincs is neki. Az illata közepesen intenzív, édeskés, már-már üdítőre hajaz. A színe még búzasörhöz képest is kicsit világos, illetve a szűretlenségének köszönhetően zavaros, sárga. Az íze ivás közben édes, nem is kicsit, illetve egész csípős érdekes módon a szénsavtól. Persze fel lehet ismerni a búzasörös jellemzőket, de inkább egy radlerre emlékeztető, mintsem sörre. Utóízében van némi kesernyésség, a leginkább itt hasonlít egy búzasörre, ellenben hamar el is illan az ember szájából.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 4
• Illat: 8
• Íz ivás közben: 7
• Utóíz: 7

Grimbergen Double-Ambrée

Grimbergen Double-Ambrée

      A Grimbergen Blonde egy sörválogatással került hozzám, amiben négyféle sör volt a már említett gyártótól, mégpedig Blonde, Blanche, Rouge és Double Ambrée. Ezek egy igen szép dobozban jöttek és egy, a márka címerével érkező pohár is a csomag tartalma volt. 

    A Grimbergen egyébként egy belga sörmárka, azért márka csak, mivel magában az apátságban, amiről a sör a nevét kapta már nagyon régóta nem készítenek sört. Az apátság 1128-ban volt alapítva és háromszor is leégett, de újra építették, ezért is van a címerében a főnix madár. A Grimbergen márkanevet 1958-ban vette meg egy magánkézben lévő sörgyár, ami később a Heineken csoporthoz került, akik pedig eladták a Carlsbergnek, de magát a Grimberger nevet mindkét cégcsoport használja, előbbi Belgiumban, utóbbi pedig Franciaországban készíti a söröket. A tesztelt sörök a franciaországi gyárban készültek.
     A Double-Ambrée kétféle karamell malátát tartalmaz, attól kapja a mély barnás-vöröses színét. Ezeken felül még víz, komló és karamell aroma van az összetevők között. Alkoholtartalma 6,5%. A dizájnja, mint minden eddig tesztelt Grimbergernek nagyon szép, arannyal a főnix madár, a név és a kupak pedig vörösréz színű, kicsit utalva ezzel a sör színére is. Az üveg természetesen itt is viseli a dombornyomott nevet és az apátság alapítási évét.
    Bontáskor csak icipicit szisszen és a habja is igen gyengén fejlődik fel, barnás-kapuccsínós színű és sajnos egy fényképet sem bír ki. Az illata kellemes, kesernyés, pörköltes, pici aszalt gyümölcsös nyomokat is tartalmaz. Az íze ivás közben kesernyés, amolyan, diós-mogyorós ízzel, keveredve az alkohol és széndioxid okozta csípősséggel. Az alkohol egyébként nagyon jól beilleszkedik az ízek közé, nem lehet érezni külön. Utóízében szintén kesernyés ízek dominálnak, egy kevés fanyar ízzel, de ezek nem maradnak meg túl hosszan.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 5
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 8

Grimbergen Rouge

Grimbergen Rouge 5,4/10

    A Grimbergen Blonde egy sörválogatással került hozzám, amiben négyféle sör volt a már említett gyártótól, mégpedig Blonde, Blanche, Rouge és Double Ambrée. Ezek egy igen szép dobozban jöttek és egy, a márka címerével érkező pohár is a csomag tartalma volt. 

    A Grimbergen egyébként egy belga sörmárka, azért márka csak, mivel magában az apátságban, amiről a sör a nevét kapta már nagyon régóta nem készítenek sört. Az apátság 1128-ban volt alapítva és háromszor is leégett, de újra építették, ezért is van a címerében a főnix madár. A Grimbergen márkanevet 1958-ban vette meg egy magánkézben lévő sörgyár, ami később a Heineken csoporthoz került, akik pedig eladták a Carlsbergnek, de magát a Grimberger nevet mindkét cégcsoport használja, előbbi Belgiumban, utóbbi pedig Franciaországban készíti a söröket. A tesztelt sörök a franciaországi gyárban készültek.
    A Rouge egy apátásgi sör-nek beállított, inkább modern sörnek nevezhető, ugyanis nehéz elképzelni, hogy az apátok ízesített, aromás sört ittak volna. A Rouge  ugyanis az árpamaláta, víz és komló mellett természetes aromákat és sárgarépa kivonatot is tartalmaz. A dizájnja szép, fekete alapon pirossal a név, illetve a főnix madár arannyal nagyon mutatós, ugyanez díszíti a kupakot is, ezen felül pedig még az üveg is dombornyomott.
    Bontáskor nem szisszen túl nagyot és habja is csak alig-alig van, az is hamar eltűnik, valahogy hasonlóan, mint egy üdítőn. A színe mély vörös. Az illata gyümölcsös, engem leginkább meggy és cseresznye keverékére emlékeztet, de aki azt mondja, hogy málnát érez benne én annak is hiszek, egy szó, mint száz, nem túl sörös. Az íze fanyar, savanykás és édes keveréke, leginkább egy cherry-re emlékeztet, csak ez ugye pezseg. Az alkohol kicsit csíp benne, ami egyébként nem kevesebb, mint 6%. Az utóízében van némi kesernyésség is, de azért itt is inkább a gyümölcsös íz dominál.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 5
• Illat: 5
• Íz ivás közben: 3
• Utóíz: 4

Grimbergen Blonde

Grimbergen Blonde 9,0/10

     A Grimbergen Blonde egy sörválogatással került hozzám, amiben négyféle sör volt a már említett gyártótól, mégpedig Blonde, Blanche, Rouge és Double Ambrée. Ezek egy igen szép dobozban jöttek és egy, a márka címerével érkező pohár is a csomag tartalma volt. 

    A Grimbergen egyébként egy belga sörmárka, azért márka csak, mivel magában az apátságban, amiről a sör a nevét kapta már nagyon régóta nem készítenek sört. Az apátság 1128-ban volt alapítva és háromszor is leégett, de újra építették, ezért is van a címerében a főnix madár. A Grimbergen márkanevet 1958-ban vette meg egy magánkézben lévő sörgyár, ami később a Heineken csoporthoz került, akik pedig eladták a Carlsbergnek, de magát a Grimberger nevet mindkét cégcsoport használja, előbbi Belgiumban, utóbbi pedig Franciaországban készíti a söröket. A tesztelt sörök a franciaországi gyárban készültek.

    A Blonde egy világos, felső erjesztésű, belga apátsági típúsú sör. Összetevőiben víz, árpamaláta, komló, glükóz és élesztő található meg, alkoholtartalma 6,7%-os. A dizájnja szép, fekete alapon aranysárgával a név, illetve a főnix madár nagyon mutatós, ugyanez díszíti a kupakot is, ezen felül pedig még az üveg is dombornyomott.

    Bontáskor kicsit szisszen, de a habja szépen felfejlődik és egész tartós is az apró szemű, hófehér sörkorona. A színe mély sárga, már-már vörösrézbe hajló. Illata kellemes, intenzív, gyümölcsös. Ivás közben édeskés, nem túl intenzív, pici csípősséggel az alkoholtól, illetve szintén egy kicsi gyümölcsös érzettel, mint az illatnál. Mindezek ellenére van némi híg érzete az embernek az egésztől. Az utóíze eleinte édes, majd kis idő után megjelenik némi kesernyés, komlós íz is.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 8
• Utóíz: 8

St Stefanus

St. Stefanus 8,8/10

    A St. Stefanus-t a Van Steenberge sörfőzde készíti, aminek a gyökerei 1789-ig nyúlnak vissza. A honlapjukon pontosan le is van írva, hogy s-mint, de a testvérek és kuzinok szövevényében könnyű elveszni. Maradjunk annyiban, hogy mára egy modern sörfőzde, egész nagy portfólióval, de még viszonylag kis kapacitással és még mindig családi kézben van. 

     A sör maga egy felső erjesztésű ale, 7%-os alkoholtartalommal, összetevőiben a víz, árpamaláta és komló van. Az érlelése hordóban történik, illetve az üvegben, aminek a szavatossága nem véletlenül hosszú, ugyanis a sör maga úgy van kialakítva, hogy minél tovább érlelődik, annál kellemesebb lesz az íze. Mondjuk az üvegen én nem találtam feltüntetve a készítés pontos dátumát, ellenben van rajta egy skála, ami mutatja, hogy hogyan változik az idő fuggvényében a sör íze.

    A dizájnra adtak a tulajok, a címke matt papíros, alig színes, modern dizájnú, az üveg pedig, ami egyébként 0,33-as kiszerelésű gravírozva van, rajta a névvel. A kupak is díszített, egy alma van rajta szív alakban átlőve egy nyilvesszővel, mindez egy könyvön. Hogy az mit takar, arról nem szól a fáma én meg annyira nem kutattam utána.

    Bontáskor nagyot szisszen és ki is fut, ha nincs kéznél egy pohár. Ennek megfelelően a habja is szépen felfejlődik, apró szemű, kemény, hófehér és nagyon tartós. Az illata közepesen intenzív, pici gyümölcsös, hordós íllattal. Az íze valahol az édes és keserű között van, de inkább a keserű irányába billen a mérleg, keverdve egy kicsi csípős ízzel az alkoholtól, ami egyébként nagyon jól beilleszkedik és nem érződik ki külön a sörből. Az utóíze kesernyés, fanyaros, közepesen intenzív, és elég hamar eltűnik a sör aromája az ember szájából.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 8
• Íz ivás közben: 8
• Utóíz: 8

La Trappe Quadrupel

La Trappe Quadrupel 9,0/10

      A La Trappe egy Holland közepes nagyságú apátsági sörgyár. Mint oly sok másik sörgyárat abban a régióban ezt is apátok alapították, bár viszonylag fiatalnak mondható az apátsági sörök között, múltja egész 1881-ig nyúlik vissza. A világháború, mint mindent akkoriban ezt is megviselte, egy időre nyersanyag hiány miatt nem is gyártottak sört, csupán limonádékat. 

     A Quadrupel a németalföldön jellemzően a nagyon magas alkoholtartalmú, desszert sörök gyűjtőneve, ennek megfelelően ez a sör is magas 10%-os alkoholfokkal rendelkezik. Az összetevőkben klasszikus sör alapanyagok vannak, mint a víz, árpamaláta és komló. A dizájnja mint mindegyik La Trappe sörnek, ennek is szép és igényes, a címke egy templom ablakot imitáló formát kapott és a néven kívül alig van más szöveg rajta, kiemelt helyen egy embléma "Q" és "D" betű keverékéből, ami ugye a quadrupelre utal, amit a kupak is megkapott és akinek ez sem lenne elég, annak ott van még a dombornyomott üveg is.

     Bontáskor szépen szisszen, a habja azonban nem fejlődik túl szépen fel és nem is túl tartós, közepes és apró szemű. Kárpótol azonban az illata, ami nagyon intenzív és legalább ugyan ennyire kellemes is, édeskés, gyümölcsös jellegű, pici vaníliás illattal. A színe vöröses barna. Az íze szintén édes, egész intenzíven, enyhe kesernyésséggel, valamint egy pici fanyar aromával keveredve. Az alkohol, bár igen sok van belőle, mégis jól beleilleszkedik az ízbe, nem érződik ki belőle külön, leginkább az utóízében jelenik meg, mint egy enyhe párlat, keveredve némi aszalt gyümölcsös, kesernyés zamattal.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 7
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9

Bornem Tripel

Bornem Tripel 8,6/10

     A Lidl áruház keretein belül gyakran szoktak lenni különböző válogatások sörökből. Egy ilyen alkalommal került hozzám egy belga sörválogatás, ami 6 féle sört tartalmazott, név szerint Gulden Draak, Gulden Draak 9000, Bornem Tripel, Bornem Dubel, Piraat és Piraat Triple Hop. Ezeket a söröket a Van Steenberge sörfőzde készíti, aminek a gyökerei 1789-ig nyúlnak vissza. A honlapjukon pontosan le is van írva, hogy s-mint, de a testvérek és kuzinok szövevényében könnyű elveszni. Maradjunk
annyiban, hogy mára egy modern sörfőzde, egész nagy portfólióval, de még viszonylag kis kapacitással és még mindig családi kézben van.

    A Bornem Tripel egy belga apátsági tripel stílusú, felső erjesztésű sör, összetevőiben árpamaláta, rizs, komló és víz található a cukor mellett, alkoholtartalma 9%. Két erjesztési fázist alkalmaznak a készítésekor, az első hordóban, a második pedig az üvegben történik. A dizájnjára valamiért nem adtak túlzottan, a címke az rendben van, aranysárga, kevés felirattal, ellenben nagyon hiányoltam a kupak díszítését, amit ezen a sörön teljesen mellőztek, mindössze egy teljesen üres, arany színű jutott ebből a kellékből neki.
    Bontáskor szépen szisszen és a habja is gyönyörűen fejlődik fel, ami apró szemű, közepesen kemény és nagyon tartós. Színe világos aranysárga és teljesen átlátszó. Az illata egész enyhe, kissé kesernyés, komlós. Az íze keserű, amolyan legényesen, keményen, keveredve némi malátás édességgel, ami természetesen csak nagyon enyhén érződik, illetve az alkohol meglehetősen intenzív ízével, ami már annyira nem képes belesimulni az össz ízbe, kicsit kilóg belőle. Az utóíze szintén kesernyés, de viszonylag hamar eltűnik, nyomokban érződik még utána egy icipici gyümölcsös íz is.

Pontszámok: 

• Dizájn: 8
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 8
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 8

Leffe Royale

Leffe Royale 8,8/10

      A Leffe egy belgiumi apátsági sör, legalább is annak indult valamikor 1240-ben az üvegen található címke szerint. Természetesen mindez marketing csak, a mostani sörgyár 1952-ben indult útjára. A Brune, senki ki nem találná, egy barna sör. A honlapjukon érdekes történet van a barna sörük születéséről, mégpedig az, hogy az apátok "meetinget" tartottak arról, hogy a járványt, ami a vízzel terjed, hogyan tudnák megakadályozni. Kitalálták, a vizet úgy tisztítják meg, hogy sört készítenek belőle, próbálták a malátát még pörkölni, hogy jobban "hasson" a gyógyszer és így született meg a barna sör. Ebből mennyi igaz nem tudom, de a sztori az csillagos tízes.

    A Leffe Royale egy India Pale Ale típusú felső erjesztésű sör, cascade komlóval, ami nem máshonnan származik, mint az USA-ból, ettől nem értem miért kell hasra esni, de a marketingesek biztos értik, miért kellett külön kiemelni. A Dizájn nekem nagyon bejött, a Leffe amúgy is szép szokott lenni, de ez különösen komolyra sikeredett a fekete-arany-zöld kombinációval. A kupakot itt is védőfólia borítja, viszont ezen nem egyöntetű, hanem egy komló növény stilizált mintája van rajta. Összetevőiben víz, árpamaláta, komló és kukorica gríz található. Ez egyébként más Leffék összetevőiben is megtalálható, szerintük a recept miatt kell, legyen úgy, ahogy mondják. Azért abban biztos vagyok, hogy a 7,5%-os alkoholtartalomhoz valamelyest az is hozzájárul.

     Bontáskor szépen szisszen, a habja felfejlődik ugyan, de nem túl tartós, az egyébként közepes és nagy szemű, puha hab. Az illata abszolút ipás, komlós, kis citrusos aromával. Az íze is hajaz egy ipára, de inkább amolyan belgásan. Egy IPA-tól az sem lenne meglepő, ha epe keserű lenne, ez nem az, természetesen keserű, de az amolyan selymesen, nem pedig keményen. Jól érződik benne a maláta íze is, pici édességével. Az utóíze is keserű, nem túl erősen, inkább amolyan kellemesen. Egy komolyabb cseh láger ebben az ízben messze felülmúlja ezt a sört. Mint IPA nekem édes, ellenben, mint sima világos sör, nagyon jól összerakott a Leffe Royale.

Pontszámok:

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 8
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 8

Val-Dieu Vuvée 800

Val-Dieu Cuvée 800  9,2/10

     A Val-Dieu egy belga apátsági sör. Alapítása az 1200-as évekre nyúlik vissza, amikor is a szerzetesek megtelepedtek egy völgyben, amit a helyiek elátkozottnak tartottak és az ördög völgyeként emlegettek. Ők természetesen elűzték az ördögöt és a helyet átkeresztelték Isten Völgyének. A sörfőzést egyébként még mindig az apátság falain belül végzik, több féle sört is készítenek, köztük az éppen tesztelt Cuvée 800-at.

     Maga a sör egy felső erjesztésű világos ale, 5,5% alkoholtartalommal, kétféle malátával és komlóval, természetesen, mint oly sok másik apátsági sör, ez is kapott egy második érlelést, mégpedig az üvegben. Maga a sör 2017-ben elnyerte a World Beer Awards első díját, vagyis az arany medált. Ennek ellenére számomra a dizájn nem annyira megnyerő, kissé monoton a feketeségével és a hosszú szöveggel az alján. A kupak javít valamelyest rajta, amin a 800-as a kiemelt, ugyanis tudni illik még annyit erről a sörről, hogy 2016-ban kreálták, a sörfőzde alapításának 800. évfordulójának alkalmából.

     Bontáskor szépen szisszen, a habja pedig gyönyörűen felfejlődik és képtelen az eltűnésre, annyira tartós, fehér, aprószemű és kemény. A színe az üvegben lévő élesztőnek köszönhetően kissé zavaros, amúgy aranysárga. Az illata kellemes, közepesen intenzív, picit citrusos, gyümölcsös. Az íze keserű, nem tolakodóan, de egyértelműen a komló az ami dominál benne, természetesen, némi édeskés malátás íz is érződik belőle, összekeveredve a szénsav és az alkohol csípős ízével. Utóízében a komlós kesernyésség teljesen átveszi a hatalmat, ami jó ideig meg is marad a szájban.

Pontszámok:

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9

Chimay Brune

Chimay Brune 9,8/10

     A Chimay sörfőzde egy apátsági kis üzem, az azonos nevű belgiumi kisvárosból. Az apátságot 1850-ben alapították, majd nem sokkal később sörfőzésbe kezdtek, először saját részre, majd pedig a helyieknek is. 1996-ban az apátsági közösség alapítványi formában kezdte el forgalmazni  termékeit, később sajtkészítésre is szakosodtak. Mind a sajt, mind pedig a sör trappista és mivel minden követelménynek megfelelnek, amit a trappista szövetség támaszt, a címkén fel is tüntetik az autentikus trappista szöveget. Elmondásuk szerint kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy a bevétel nagy részét közcélokra fordítsák, illetve a mérsékelt alkohol fogyasztásra is próbálják minél jobban felhívni a figyelmet.

     A Brune egy felső erjesztésű barna sör, ahogy azt a nevében is magában foglalja. Természetesen, ahogy a Chimay többi söre, ez is trappista. A Chimay Blue-hoz képest, az a legfőbb különbség, hogy ennek az alkoholfoka kisebb, 7%-os, valamint ennek a címkéje piros színű, ami a hirtelen kéknél azért sokkal kellemesebb a szemnek. Az üveg itt is dombornyomott, illetve a kupak pedig viseli a Chimay jegyeket.

     Bontáskor szépen szisszen, fel is habzik, ellenben nem marad meg túl sokáig a habja, eléggé hamar eltűnik, vissza jön ugyan kis lötyögtetésre, azonban ismét elillan. A színe ahogy a neve is állítja, barna és mivel némi élesztőt is tartalmaz, ami az üvegben történő második erjesztés velejárója, némi zavarosság is megfigyelhető. Az illata kellemes, tipikus belgás, aszalt gyümölcsös, édeskés. Az íze ivás közben leginkább édesnek mondható, aszalt gyümölcsösen, a kevéske kesernyésség pedig amolyan pörkölt dióra emlékeztet leginkább, amibe az alkohol kellemesen keveredik bele kissé csípős ízével. Utóíznek is megmarad némi a már fentebb említett aszalt gyümölcsös ízből, ami érződik jó ideig, majd marad utána egy enyhén kesernyés, kellemes íz.

Pontszámok:

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 9
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10