Westwleteren 12

Westwleteren 12 10/10 

    A Westwleteren 12 az azonos nevű sörfőzdében készül, amit a belgiumi Vleteren városában található Saint Sixtus szerzetesek készínenek 1838 óta. A sörfőzde, több szempontból is érdekes és különlegesnek számít. A sört kizárólag az apátság fenntartására készítik, ami sem a trappista, sem az apátsági sörök között nem ritka dolog, ellenben ők nagyon korlátozzák a sörük mennyiségét. Ez nem több, mint 60.000 rekesz sör évente. Ezekhez a sörökhöz is igen körülményes hozzájutni, ugyanis az apátság kizárólag magánszemélyeknek ad el, mégpedig közvetlenül. Kereskedelmi forgalomba egyáltalán nem kapható, legalább is hivatalosan, ami van, az szürke vagy feketepiacos. Ezenkívül minden sörük címke nélküli, a kupakra nyomják rá a kötelező dolgokat. 

   A 12-es a legsikeresebb sörük, több díjat is nyert és igen sok sörfogyasztó a kedvenc söreként nevezi meg ezt a típust. A sör maga Trappista, ezt az üvegen lévő domborulatból tudhatjuk meg, azonban a kupakon ez már nem szerepel. Természetesen hivatalos trappista sörnek számít, de ez csak a rekeszek oldalán jelenik meg. Dizájnról nagyon nincs mit beszélni, bár azért a piciny kupakra adtak és ha bolt polcán lenne a sör pont azzal hívná fel magára a figyelmet, hogy nincs rajta címke. Összetevőiben árpamaláta, komló, víz, cukor és karamell, alkholtartalma 10.2%. Bontáskor kicsit szisszen, igaz a kupakra is igen vigyáztam, ellenben a habja óvatos öntésre is szépen fejlődik, nagyon apró szemű és igen tartós is. Illata kellemes, gyümölcsös, picit édeskés. Íze ivásra először édes, majd fokozatosan erősödik egy csípős érzés, ami lassan átmegy egy keserűbe. A korty lenyelte után olyan érzése van az embernek, mintha a sör egyszerre lenne édes és keserű is. Közben pedig a kávés, keserűcsokis zamatoktól kezdve az aszalt gyümölcsig mindenféle aroma megjelenik. És mindez a korty lenyelése után is igen sokáig megmarad, leginkább az agyunkban, mintsem az ízlelőbimbóinkban.

Pontszámok:

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Trappistes Rochefort 6

Trappistes Rochefort 6 7,8/10

    A Rochefort az azonos nevű belgiumi város apátságában készül. Maga az apátság múltja a 13. századig nyúlik vissza, mai állapotába 1887-ben került, azóta foglalkoznak sörkészítéssel. Mint sok Belga apátság, ők is trappista stílusban főzik a söreiket, nevezetesen három típust, a Trappistes Rocheforst 6, 8 illetve 10-et, ezek közül a 6-os inkább csak belső használatra. A kapacitásuk nem túl nagy, de nem is törekszenek profit növelésre, a bevételből az apátságot tartják fenn, illetve karitatív célokra használják. Receptjeik titkosak, jobbára csak annyit lehet tudni róluk, hogy mindhárom sörhöz ugyanazokat az alapanyagokat használják.

   A Trappistes Rochefort 6 mint már írtam a belső fogyasztásra szánt sör, ezért értelemszerűen a három közül ez bír a legkisebb alkoholfokkal, nevezetesen 7.5-el. A dizájnra nem sokat költenek az abbék, nem tartják túl fontosnak, a címke minimalista és sárga is, ami kevésbé adja vissza azt, hogy az üvegben azért egy félbarna sör található. Az üveg visszaváltható általános, a környezet kímélésére is gondoltak a barátok. Némileg a kupak azért ment a dolgon, a piros 6-os szám és a név rajta van, elrakható emlékbe.

    Bontáskor szépen szisszen és az apró szemű, meglehetősen kemény hab szépen felfejlődik és egy bő fél centis rétegben meg is marad az ital tetején. A színe barnás, vöröses és természetesen, mivel az üveg élesztő maradványokat is tartalmaz, picit zavaros. Az illata enyhe, kicsit malátás, hordós. Az íze akárcsak az illat szintén meglehetősen enyhe, icipici malátás, gyümölcsös íz érződik benne, de a domináns a szénsav-alkohol kombója által okozott csípős zamat. Az egésznek van egy pici híg érzete, mintha valami hiányozna belőle. Ez az íz aztán átmegy egy kesernyés, fanyaros utóízbe, amolyan fogat vásolón.

Pontszámok: 

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 7
• Íz ivás közben: 6
• Utóíz: 7

La Trappe Witte Trappist

La Trappe Witte Trappist 7.2/10

   A La Trappe egy Holland közepes nagyságú apátsági sörgyár. Mint oly sok másik sörgyárat abban a régióban ezt is apátok alapították, bár viszonylag fiatalnak mondható az apátsági sörök között, múltja egész 1881-ig nyúlik vissza. A világháború, mint mindent akkoriban ezt is megviselte, egy időre nyersanyag hiány miatt nem is gyártottak sört, csupán limonádékat. 

   A Witte Trappist egy búzasör, ami trappista módszerrel, belga stílusban készül. Összetevőiben árpa és búzamaláta, komló, víz illetve glükóz szirup van, így a sör 5,5%-os alkohol tartalommal bír. A dizájn a már megszokott 33-as kiszerelésű, dombornyomott üveg, rajta a templom ablakot imitáló címke, ami világos kék színű, így utalva a sör búza jellegére(a sárga és világos sárga más termékeik miatt már foglalt). A kupak sem maradt ki a díszítésből, megkapta a W betűt (witte) szimbólumként.

   Bontáskor szépen szisszen, a habja el is kezd futni az üvegből, ellenben töltéskor már nem marad meg, nagyon hamar eltűnik. Az illata enyhe, kissé fanyar, a belga búzasörök tipikus aromáját hordozza magában, csak mint mondtam enyhén. Az íze kesernyés-fanyar ízek keveréke, amihez hozzáadódik még egy jókora csípős íz is szerintem leginkább a szénsavnak köszönhetően. Az utóíze a legkellemesebb a sörből, marad ugyanis egy egész kellemes, kesernyés, savanykás zamat a szájban.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 5
• Illat: 6
• Íz ivás közben: 7
• Utóíz: 8

   

La Trappe Quadrupel

La Trappe Quadrupel 9,0/10

      A La Trappe egy Holland közepes nagyságú apátsági sörgyár. Mint oly sok másik sörgyárat abban a régióban ezt is apátok alapították, bár viszonylag fiatalnak mondható az apátsági sörök között, múltja egész 1881-ig nyúlik vissza. A világháború, mint mindent akkoriban ezt is megviselte, egy időre nyersanyag hiány miatt nem is gyártottak sört, csupán limonádékat. 

     A Quadrupel a németalföldön jellemzően a nagyon magas alkoholtartalmú, desszert sörök gyűjtőneve, ennek megfelelően ez a sör is magas 10%-os alkoholfokkal rendelkezik. Az összetevőkben klasszikus sör alapanyagok vannak, mint a víz, árpamaláta és komló. A dizájnja mint mindegyik La Trappe sörnek, ennek is szép és igényes, a címke egy templom ablakot imitáló formát kapott és a néven kívül alig van más szöveg rajta, kiemelt helyen egy embléma "Q" és "D" betű keverékéből, ami ugye a quadrupelre utal, amit a kupak is megkapott és akinek ez sem lenne elég, annak ott van még a dombornyomott üveg is.

     Bontáskor szépen szisszen, a habja azonban nem fejlődik túl szépen fel és nem is túl tartós, közepes és apró szemű. Kárpótol azonban az illata, ami nagyon intenzív és legalább ugyan ennyire kellemes is, édeskés, gyümölcsös jellegű, pici vaníliás illattal. A színe vöröses barna. Az íze szintén édes, egész intenzíven, enyhe kesernyésséggel, valamint egy pici fanyar aromával keveredve. Az alkohol, bár igen sok van belőle, mégis jól beleilleszkedik az ízbe, nem érződik ki belőle külön, leginkább az utóízében jelenik meg, mint egy enyhe párlat, keveredve némi aszalt gyümölcsös, kesernyés zamattal.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 7
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9

La Trappe Tripel

La Trappe Tripel 10/10

    A La Trappe egy Holland közepes nagyságú apátsági sörgyár. Mint oly sok másik sörgyárat abban a régióban ezt is apátok alapították, bár viszonylag fiatalnak mondható az apátsági sörök között, múltja egész 1881-ig nyúlik vissza. A világháború, mint mindent akkoriban ezt is megviselte, egy időre nyersanyag hiány miatt nem is gyártottak sört, csupán limonádékat. 

    A La Trappe Tripel, mint a neve is mutatja egy tripel típusú, felső erjesztésű sör. A tripel a Németalföldön honos névhasználat, rendszerint a kissé erősebb, testesebb, magasabb alkoholtartalmú sörök gyűjtőneve. A szóban forgó sör egyébként egy 8% alkoholtartalmú ital, összetevőiben a maláta, komló és víz található meg, valamint glukóz, ez utóbbit valószínűleg a második erjesztés miatt adják hozzá, ugyanis ez a sör így készül.

    A dizájnja, mint az összes La Trappe sörnek ennek is hasonló, a címke egy templom ablakot imitál, rajta csupán a feliratok, illetve egy kis embléma, a tripel jelzése az üvegen, piros alapon, ami egyébként a kupakot is díszíti. Az üvege ennek is dombornyomott, erre is odafigylenek a készítők.

    Bontáskor szépen szisszen és habzik is, nem túlzottan, ellenben egy vékony réteg, mindvégig marad az ital tetején, ami hófehér és krémes állagú. A színe amolyan mély sárga, kicsit narancssárgába hajló. Illata már a bontáskor érződik, kellemes, aszalt gyümölcsös, leginkább almára emlékeztető. Az íze fanyarul édeskés, természetesen csak annyira, amennyire egy sör édes lehet, a szénsav és az alkohool csípőssége nagyon jól belekeverik ebbe az ízkombinációba. Az utóíze icipicit kesernyés, enyhe aszalt gyümölcsös zamattal.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Chimay Tripel

Chimay Tripel 10,0

    A Chimay sörfőzde egy apátsági kis üzem, az azonos nevű belgiumi kisvárosból. Az apátságot 1850-ben alapították, majd nem sokkal később sörfőzésbe kezdtek, először saját részre, majd pedig a helyieknek is. 1996-ban az apátsági közösség alapítványi formában kezdte el forgalmazni  termékeit, később sajtkészítésre is szakosodtak. Mind a sajt, mind pedig a sör trappista és mivel minden követelménynek megfelelnek, amit a trappista szövetség támaszt, a címkén fel is tüntetik az autentikus trappista szöveget. Elmondásuk szerint kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy a bevétel nagy részét közcélokra fordítsák, illetve a mérsékelt alkohol fogyasztásra is próbálják minél jobban felhívni a figyelmet.

    A Tripel neve is elárulja a sör típusát, ez ugye a Németalföldön egy erősebb, felső erjesztésű sört jelent, Belgiumban pedig ugyanezt. Összetevőiben semmi meglepő, árpamaláta, víz, komló és élesztő. Az alkoholtartalma 8%, szóval hozza a tripelek szintjét.  A dizájnja nagyon hasonló a Chimay Gold-éhoz, csak itt az alap szín arany helyett amolyan szürkés, kissé talán egy templom falát imitáló szín. A kupak itt is ugyanolyan szép, a címerrel van díszítve.

    Bontáskor szépen szisszen, óvatosan töltve is brutális habja van, ami apró szemű, fehér, kemény és egyszerűen képtelen eltűnni. Az illata kellemes, édeskés, gyümölcsös, valamint van egy pici jellegzetes hordós illata is. A színe mély sárga, már-már barnába hajló. Az íze ivás közben édeskés, testes, érződik benne némi gyümölcsös, leginkább almára emlékeztető íz, majd fokozatosan kezd átmenni egy kesernyés zamatba, ami egyre csak fokozódik és az utóízben teljesedik ki, erős keserű ízt hagyva maga után, némi diós beütéssel.

Pontszámok:

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Chimay Blue

Chimay Blue 9,8

     A Chimay sörfőzde egy apátsági kis üzem, az azonos nevű belgiumi kisvárosból. Az apátságot 1850-ben alapították, majd nem sokkal később sörfőzésbe kezdtek, először saját részre, majd pedig a helyieknek is. 1996-ban az apátsági közösség alapítványi formában kezdte el forgalmazni  termékeit, később sajtkészítésre is szakosodtak. Mind a sajt, mind pedig a sör trappista és mivel minden követelménynek megfelelnek, amit a trappista szövetség támaszt, a címkén fel is tüntetik az autentikus trappista szöveget. Elmondásuk szerint kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy a bevétel nagy részét közcélokra fordítsák, illetve a mérsékelt alkohol fogyasztásra is próbálják minél jobban felhívni a figyelmet.

     A Chimay Blue egy barna felső erjesztésű, magas 9% alkoholtartalmú ale. A címke a névnek megfelelően kék színű, nem a legjobb színválasztás az arannyal keverve, ellenben az üveg és a kupak dizájnjára is odafigyeltek a készítők. Összetevőiről sokat nem árulnak el, az üvegen mindössze az árpamaláta szerepel.

    Bontáskkor szépen szisszen és egy trappista sörhöz méltón szépen fejlődik a habja is, ami meg is marad sokáig egy pár miliméteres rétegben. A színe barna, se nem világos, se nem sötét, még éppen át lehet látni a poháron egy icipicit. Az illata intenzív, pörkölt malátás, aszalt gyümölcsökre emlékeztető, karakteres, érződik benne a magas alkoholtartalom. Az íze keserű, annak ellenére, hogy itt is érződik a maláta édeskés íze, de a komló, illetve a pörkölésből származó keserűség azért dominál fölötte. Érződik a magas alkoholfok is, egy bizsergetős, csípősséggel a nyelven. Utóízében is a komlós kesernyésségé a főszerep, valamint egy kis ideig a már említett csípősség is megmarad.

Pontszámok:

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Trappistes Rochefort 8

Trappistes Rochefort 8 9,6

    A Rochefort az azonos nevű belgiumi város apátságában készül. Maga az apátság múltja a 13. századig nyúlik vissza, mai állapotába 1887-ben került, azóta foglalkoznak sörkészítéssel. Mint sok Belga apátság, ők is trappista stílusban főzik a söreiket, nevezetesen három típust, a Trappistes Rocheforst 6, 8 illetve 10-et, ezek közül a 6-os inkább csak belső használatra. A kapacitásuk nem túl nagy, de nem is törekszenek profit növelésre, a bevételből az apátságot tartják fenn, illetve karitatív célokra használják. Receptjeik titkosak, jobbára csak annyit lehet tudni róluk, hogy mindhárom sörhöz ugyanazokat az alapanyagokat használják.

    A Rochefort 8 egy dubbel, 9,2%-os alkohol tartalommal, összetevőiben, víz, árpamaláta, komló, élesztő valamint cukor van. A dizájnra nem sokat költenek az abbék, nem tartják túl fontosnak, a címke minimalista és sárga is, ami kevésbé adja vissza azt, hogy az üvegben azért egy félbarna sör található. Az üveg visszaváltható általános, a környezet kímélésére is gondoltak a barátok.

    Bontáskor szépen szusszan és a habja is szépen fejlődik, ami egy ideig meg is marad, ellenben hajlamos eltűnni. Trappista söröknél nem ritka módon az üveg rejt némi élesztőt is, akit ez zavar, az óvatosan öntse ki. A színe világos barna, illata édeskés, aszalt gyümölcsökére emlékeztető, kellemes malátás. Az íze, akárcsak az illata, szintén édeskés, malátás, érződik rajta a magasabb alkohol tartalom is, ami egyébként nagyon jól összhangban van a többi ízzel, pici csípősséget kölcsönözve a sörnek. Nyomokban aszalt gyümölcsökre, legfőképp fügére emlékeztető íz is megtalálható benne, míg az utóízében mindezek mellé még megjelenik némi komlós keserűség is, nagyon enyhén.

    

Pontszámok: 

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 9
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Westmalle Tripel

Westmalle Tripel 10

    A Westmalle az azonos nevű apátságban készült sör. Az apátság szép múltra tekint vissza, a sörfőzést 1836 óta művelik. Mindössze három fajta sört készítenek, ebből viszont egyet, apátsági sörök között nem ritka módon, csak belső fogyasztársa szánnak és természetesen kis alkohol fokkal bír. A másik kettő a Dubbel és Tripel változatok, amik elsőként viselték kereskedelmi forgalomban ezeket az elnevezéseket és mindkettő trapista sör.

    A Westmalle Tripel egy 9,5%-os alkoholtartalmú világos sör, az üveg egyedi, a nyakán egy gyűrűvel, amibe domborítva van a "trapista sör" felirat. A címkén a néven, címeren, alkohol, illetve űrfogaton kívül más nincs is, minimalista, a színe híven tükrözi a tripel mivoltát, akárcsak a kupak. 

    Bontáskor szép nagyot szisszen, és a habja is szépen fejlődik, ami közepes szemű és sokáig megmarad. Az üvegben élesztő található, ezért aki nem szereti, hogy zavaros az óvatosan öntse, mindenki más pedig a végén lötyögtesse meg az üveget, hogy kijöjjön az élesztő is, ekkor szép aranysárga színe lesz az italnak. Az illata intenzív, édeskés, gyümölcsös, már a kiöntéskor is érződik egy enyhe sárgadinnyés beütés, mindez nagyon kellemesen. Az ízek jól összhangban vannak, nagyon finoman keveredik benne az édes a keserűvel, valahogy egyszerre édes is és keserű is, ezt megfejeli még egy kis csípősség a szénsavtól. A magas alkoholfok ellenére nem igazán lehet kiérezni külön belőle ezt az összetevőt, jól beleolvad a sör ízébe. Az utóíze keserű, amolyan komlós és egész intenzív is, valamint sokáig érződik, de ebbe persze még belekeveredik némi gyümölcsös, édeskés zamat is.

Pontszámok: 

• Dizájn: 10
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Westmalle Dubbel

Westmalle Dubbel 9,8

    A Westmalle az azonos nevű apátságban készült sör. Az apátság szép múltra tekint vissza, a sörfőzést 1836 óta művelik. Mindössze három fajta sört készítenek, ebből viszont egyet, apátsági sörök között nem ritka módon, csak belső fogyasztársa szánnak és természetesen kis alkohol fokkal bír. A másik kettő a Dubbel és Tripel változatok, amik elsőként viselték kereskedelmi forgalomban ezeket az elnevezéseket és mindkettő trapista sör.

    A Dubbel  egy 7% alkoholtartalmú barna sör. Az üveg egyedi, a nyakán egy gyűrűvel, amibe domborítva van a "trapista sör" felirat. A címkén a néven, címeren, alkohol, illetve űrfogaton kívül más nincs is, minimalista, viszont maga a színösszeállítás azért nem a legszebb. Szerencsére a kupak még dob valamit rajta.

    Bontáskor trapistához mérten szépen szisszen és óvatosan öntve is szépen fejlődik az apró szemű világos barna hab, ami mindvégig megmarad. Illata kellemes, közepesen erős, gyümölcsös, édeskés. Az íze is édeskés, egy kicsit almás, keserű csokis, kellemesen csípős a szénsavassága is, nincs túltolva benne, pont annyi, amennyi kell. Az alkohol sem érződik ki belőle, teljesen beleolvad az ízbe. Egy enyhe, kesernyés zamat az utóízben jelentkezik csak, komlósan, keveredve némi aszalt gyümölcs ízzel.

Pontszámok: 

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 10
• Íz ivás közben: 10
• Utóíz: 10

Orval

Orval 9,2

    Az Orval egy apátsági trappista sör, az azonos nevű apátságban készítik kezdetektől fogva, (1931) egészen a mai napig. A sörfőzés természetesen régebbi múltra tekint vissza ezen a környéken is, de a tényleges főzés és árusítás csak a fentebb említett dátumtól számítják. A sörfőzést és eladást kezdetben az apátság felújítására szánták, majd miután sikere lett tovább növelték a termelést. A profitot, mint sok más apátság, itt is karitatív célra használják. Az Orval érdekességéhez tartozik, hogy ez volt az első trappista sör, amit egész Belgiumban árusítottak. Ezen kívül az összetevői és a készítése is szót érdemel, mert az erjesztés során helyi, vad élesztőt is használnak, amit már a második erjesztés során adnak hozzá és az üvegben/hordóban fejti ki hatását. Alkoholtartalma 6,2.
   A dizájnja érdekes, az üveg formáját ugyanaz tervezte, aki annak idején magát a sörfőzdét is, egy bizonyos Henry Vaes. A címkéje nem túl hivalkodó és nagyon szépnek sem mondható, de a kupak javít az egészen kicsit. Bontáskor hatalmasat szisszen és már az üvegben felhabzik, öntéskor viszont nem heves a habzása, mégis szépen formálódik, a nagy szemű hab, ami később apróbb lesz, de egy kb. 1 centis rétegben végig megmarad a pohárban, mindenféle lötyögtetés nélkül. Színe aranysárga és áttetsző, mivel az üvegben található élesztő azzá teszi. Illata amolyan tipikus trappistás, hordós jellegű, édeskés enyhe vanília beütéssel.

    Az íze egyértelműen keserű, erre egyébként büszkék is a készítői, állításuk szerint ez a legkeserűbb ale, erről annyit, hogy tényleg keserű. A szénsav, ami a bontáskor is keményen jelen volt, az ízben is érződik, egy egész erős csípős jelleget adva neki. Emellett még érződik némi fanyar, narancshéj szerű íz is, ami az utóízt is dominálja a keserűvel együtt.

Pontszámok: 

• Dizájn: 9
• Savasság-hab-szisszenés: 10
• Illat: 9
• Íz ivás közben: 9
• Utóíz: 9